Orbán Béla:

Shabbat Selách

-Új nemzedék-

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség istentiszteleti alkalmán

2013.06.01.

Hetiszakasz 4Mózes  13:1-15:41 , prófétai szakasz Józsué 2:1-24

4Mózes 13:3: „Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, amelyet én adok Izráel fiainak; az ő atyáiknak mindenik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, aki főember közöttük.” Kiküldetésről van szó ebben a hetiszakaszban, s amikor Isten Igéjét olvassuk, akkor nem szabad kiemelni ezt az egy történetet, mert minden, ami Isten parancsában egész életünkben történik, az egy folyamat. Folyamat a választott nép komplett, elénk élt pozitív vagy negatív példát mutató élete.

Amikor Józsué kiküld két embert, hogy megtudakolják a dolgokat, az olyan, mint a mostani hírszerzés: támadás előtt minden egyes hadsereg felméri az ellenség állásait, hogy merre kell tankot küldeni, szőnyegbombázni, míg az első kiküldetés ami Mózes életében történt, a Kanaán földjére való vonulás előtti időszakban arról szól, hogy Isten szeret bennünket, mert először is megmondta a választott népnek, hogy „tejjel-mézzel folyó Kanaánt adok neked”. Nekünk is, amikor találkozunk Istennel, bemerítkezésünk és életátadásunk után Isten megmondta, hogy „ez lesz”. „Nézz a keresztre, nézz a Krisztus Testének adott ígéretére, ez lesz, ha...” – mert nem egyoldalú a dolog, hogy Isten parancsol, és az úgy fog történni, hanem ahhoz te is kellesz! Isten amit kimondott, azt meg is mutatja! Kimondja, hogy nőnek születtél, akkor egyértelmű, hogy anyaként élhetsz! Látod a már nyolcéves kislányon, hogy az egyszer anya lesz, a fiamban látom, és már mondogatja is, hogy apa lesz, már benne van, s amit tud, azt már mondja is! S Isten meg is láttatja később a bevonulási időben és megmutatja az életünk különböző szakaszaiban is, hogy „ezt mondtam, de most lásd meg, hogy az ígéretek beteljesedhetnek”, „kóstold meg” – az első szerelem is ilyen, amely előremutat egy házasságra! „Ott van, neked adtam!” csak nem mindegy, hogy hogyan és mikor!

Az elmúlt héten a Menóráról beszéltünk, a heti szakasznak van egy folytatása, ami összeköti a választott nép életét: elindultak a Sinai pusztában, s megjelenik az első probléma: „lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr és haragra gerjede”, „De a gyülevész nép, amely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra siránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nekünk húst ennünk?” (11:1;4) Még a bevonulás előtt, még a tizenkét bizonyság előtt, mert bizonyságot mentek látni és nem kémkedni, mert a kémkedés azt jelenti, hogy valami titkot kifejteni, míg Istennek  nem titka volt, hanem nyílvános kijelentett akarata, ígérete. A gyülevész nép, azok, akik érdekből kijöttek Egyiptomból Izráel népével együtt, mert ebben láttak személyes hasznot, az a gyülevész nép a maga kívánságaival ma is bennünk van. Elindultunk, kijöttünk Egyiptomból, de most egy kicsit nehéz – megtértem, de ez most olyan pusztai állapot, a világban jobb volt... a bennünk levő egyiptomi, az előző életünk szakaszából hozott örökség ott van: „kell ez?” Ez egy kettőség a még nem újjászületett hívő ember életében, hogy ez is van bennem, meg az is van bennem! A hit az bennem van, de a cselekedet nem működik; Isten ajándékai, ígéretei kellenek, de ezért én nem akarok tenni semmit, s Isten ezt a lázadást a táborégéssel megállítja.

Amikor kijövünk Egyiptomból és a pusztai állapotban vagyunk, akkor Istennek az az első akarata, hogy szűnjön meg benned a kettősség, s ne nézz többé vissza a világba, vissza Egyiptomba – mint ahogy siránkozik a gyülevész nép, hogy „jobb volt az uborka”, „jobb volt ez”, „jobb volt az” meg „ki ad nekünk húst?” „Ki fogja adni a világi örömöket, az elismerést, mi hasznom nekem ebből az egészből, ha hívő vagyok?” Isten ezt kiírtja belőlünk, itt nincs haszon-kérdés, itt ígéret van, mindenek felett való ígéret, mert Isten Izráel népének olyan ígéretet adott, amely ma is él, pedig eltelt azóta néhány ezer év! Mindig ott van mellettünk és bennünk az, amelyik vissza akar húzni – a család, a közösség de még az egyén életében is bármely szinten ott van: „elindultam, de ...” . Nagyon sokszor mondtam, hogy gyűlölöm a „de” szót! Vagy igen, vagy nem! S Isten is ugyanezt a két szót akarja kimondani: igen vagy nem!

Hova tartozol? Ha idetartozol, akkor tied az ígéret, az ígéretért tenni kell, s ha meglátod az ígéretet, onnan az engedelmességben van a folytatás. A gyülevész nép kiírtása után a mi életünkben is a kettősségnek, az érdeknek, a vallásos szellemiségnek végre Krisztus szellemében újjászületett szellemiségnek kell lennie, s a kettősségek megszűnése után sincs még vége a táncnak, mert még mindig van valami új. Elindultunk, elindul egy közösség: „mit keresek én itt?”; „jó velük, de mi közöm hozzájuk?” – sokszor ott van bennünk, ott van közöttünk a gyülevész! Isten ezt kiírtja!

12:1-2: „Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, akit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül. És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-e az Úr? Avagy nem szólott-e mi általunk is? És meghallá az Úr.”

A rossz nyelv következményeként Miriám poklos lesz,míg Áron nem lett poklos, mert elhívása volt, másrészt Áron azonnal odament Isten elé, hogy „mindkettőnknek bocsáss meg, mert ezt ketten csináltuk”. Csak az járhat közben a másikért, aki vele egy közösségben van! Egy kínai ne járjon közben a malajziaikért, és a román a magyarért – mert ez a mi ügyünk! A zsidóért se járjon senki közben, mert az zsidó ügy... A közösségben, Krisztus Testbén Krisztus Testének vannak közös ügyei, ott vannak rendeznivalóink, mint ahogy egy közösségnek, családnak vannak közös ügyei. Nem járhatok közbe senkiért, nem imádkozhatok senkiért, hogy „Uram, bocsáss meg xyz-ért”, az az ő dolga, és az ővele egy szellemben levő társának a dolga! Csak nem mindegy, hogy mindkettő alázattal megy-e, mint Áron és Miriám, hiszen Miriám az csöndben volt. Ugyanakkor Mózes is közbenjárt a testvéreiért! E történet folyamatosságát kellene megértenünk: a gyülevész után ott van a rossz nyelv, az el nem fogadás! Egy szolgálatot, egy házasságot ez kezdi el rongálni! Rendben van, együtt vagyunk, de „ha te ilyen vagy, akkor én hogy higgyek benned?”, „ki vagy te?”, „ki vagy te, hogy nekem a Bibliából beszéljél?” Volt ilyen az életemben, amikor egy közöttünk levő férfi kijelentette: „te mondod meg, hogy én hogy éljek?” Az Ige mondta meg, de mégis engem támadott meg! Nem Mózes mondta meg, hogy hogy kell kivonulni, s hogy mi Isten ígérete, hanem csak Isten szavát tette közzé, és mégis megtalálták rajta a fogást, hogy idegen kúsita feleséget vett el. Azonnal keresik a szolgálón a fogást: „ez beszél?”, „ez az?”, „te vagy az én férjem?”, „te vagy az én feleségem?”, „mit dumálsz?” – ilyen hétköznapiak vagyunk! S nem is vesszük észre, hogy ott Kánaán határában így mocskoljuk be a másikat! „Ki ez a Mózes?”, „ki ez, aki ma az Igét elővette?”, „ki az, aki szól hozzám?”, „én is olvasom a Bibliát!”, „én is kapcsolatban vagyok Istennel!” Istennek erre kemény a válasza: Az, aki neked ily módon válaszol, az meghal, leprás lesz – hófehér, élettelen lesz  Miriám testrésze. Egy kapcsolat így halhat meg, amikor rossz nyelven szólok! Amikor rosszat mondanék a feleségemre, akkor a feleségemmel a kapcsolat meghalhat, mert többet nem hiszünk egymásnak, s a szava többé nem lesz élő! Meghalhat így egy testvéri kapcsolat, mert nem fogadtam el azt, amit Isten adott neki!

Isten elleni bűn és vétek, amit tesz úgy Áron, mint Miriám, mert ők tudták, hogy Mózes Istennel beszél, hiszen látták, hiszen fent voltak ők is vele a hegyen, de mégis ellene mentek, előjött az „én”-jük. Az az idegen, aki csatlakozik hozzánk – a kettősség, ami mindenkiben benne van – s a hiúság által, hogy „vagyok olyan legény, mint te”, „mit gondolsz, hogy te vagy az okos?” és elveszítheted azt, amit Isten adott valaki által feléd, elveszíthetem a társamat, a közösséget, azt az eszközt, aki által Isten szól hozzám! Ez a dolog Mózest fájdalmasan érintette, de mégse támadt vissza, hanem „Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!”. Nem ellenfelet kapott Miriám, hanem testvért! Mózes tudta, hogy aki Istennel jár, aki Isten eszköze, ahhoz nem lehet hozzányúlni. Miriám nem Mózestől lett poklos, hanem Isten ítéletétől, s nekem se mindegy, ha egy házasságban, családban vagy közösségben valaki valamit nem fogad el, az poklos lesz azonnal, mert Isten megbünteti és így nem léphet be a Kánaán területére!

12:4-9: „Mindjárt monda azért az Úr Mózesnek, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman. Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten. És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hív. Szemtől szembe szólok ővele, és nyílvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen? És felgyullada az Úr haragja őreájuk, és elméne.” Isten maga ítél az ilyen helyzetekben.

A Kánaánba való bemenetel előtt – Isten kinyilvánított akaratába való belépés előtt – támadottak vagyunk, s ez pozitív dolog, ha előkerül bennünk a vívódás, ha egy házasságban vagy egy közösségben kiderül, hogy nem vagyunk egy szellemben, kiderül, ha nem vagy elfogadva, mint ahogy Mózest nem fogadták el annak, aki Istennel beszél, mert csak ezek után a lelepleződések után jöhet a következő lépés. A tisztulások után (Mirjám meggyógyulása után) mindenki a helyére kerül: Mózes közbenjár, Áron bűnbocsánatot kér Istentől. A rendeződések után küldetnek ki a kémek Kánaán földjére, s velünk is ugyanaz történik: Isten kiküld bennünket meglátni azt, ahová kell mennünk.

13:26-34: „És visszatérének a föld megkémleléséből negyven nap múlva. És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét. Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott. Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik. És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal; Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál. És rossz hírét vivék annak a földnek, amelyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll. És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk.”

A tizenkét kiküldött törzsből kettő jön vissza jó hírrel: Kaleb és Józsué (Hoseát a Nún fiát nevezi Mózes Józsuének 12:17). Kiküldi Kálebet, a kutyát, a hűséget és kiküldi az üdvösséget, akinek a neve Jehosué, „ő az üdvösség”-re változott. Amikor kiküldi Isten a tizenkét törzs képviselőit, a fejedelmek megbízottait, akik megtekinteni azt a bizonyságot, amit már szóban elmondott Isten, hogy lássák meg, nyugodjanak meg, fogadják el Isten akaratát, akkor azokból csak kettő marad meg: Akik hűségesek és akik nem magukban bízva ki tudják mondani, hogy „Ő az üdvösség, Ő a győztes, Őneki köszönhető az, ami történt az életünkben!” Ha üdvösséget kapunk, akkor nem jutalmat kapunk, hanem egy győzelemnek, Isten fiának az áldozatbemutatása, életünkben történt váltságműve miatt van bizonyságtevő életünk, mert Ő győzött! A mi életünk az Atya előtt bizonyság, amely üdvözli és dícsőíti Jesuát. Az Ő halála, engedelmessége és váltságműve által mi ott lehetünk – ez az üdvösség – és megismerhetjük Isten akaratát, mindazt, amit Isten bennünk is el akar végezni. Megláthatunk valamit az életünkben és megtudhatunk valamit Isten akaratából, mert Ő meg akarja mutatni nekünk azt a Kánaánt, ahová mennünk kell. Akkor Isten két tulajdonságot akar, hogy mindenképpen bennünk legyen: az a hűség, ami a kutya hűsége (Káleb) és az az üdvbizonyosság, hogy „nem én vagyok, akit üdvözölni kell a nagy sikerekért”,  „nem én vagyok az, aki dícséretre méltó”, hanem „egyedül Ő!”. Ez nem a gyülevész nép kettőssége, nem az én imádata (Miriám) hogy „vagyok én valaki”, hanem „Ő az, akihez hű vagyok, mert Ő győzött”! Ez a kettő az, aki azzal jön vissza, amit Isten mond, hozza azt a szőlőfürtöt, amely méreteiben is mutatja Isten ígéretét – Isten mindig ad egy gyümölcsöt, hogy tudjam, mi az én hűségemnek és az üdvösségtudatomnak a bizonysága. Ez ad erőt végigmenni az életünk pusztai útján.

Tizenkettőből kettő... a többivel mi van? Ők is ugyanazt látták! Ők is cipelték azt a szőlőt, ők is részesek voltak, de bennük volt a „de!” Bennük volt a gyülevész nép maradványa, az önimádat maradványa. Itt akarsz maradni a pusztában? Vallásos állapotban akarsz maradni? Se világ, se újjászületett élet? Erre az Isten válasza, ítélete annak, aki elvesztette a hűségét, aki megtagadta Isten áldását, hogy nem mehetsz be... majd a következő generáció! Abban a korban ez ítélettel járt, míg az a kor, amelyben mi élünk, nagyon áldott Krisztus váltságműve miatt, mert Ő megbocsátja a mi hűtlenségünket. Ha önmagunkat dicsőítjük, önmagunkat vagy valaki, valami mást üdvözítünk, tesszük mindenek fölöttivé – annak idején Isten kiírtott volna, most viszont van azon ígéretünk, hogy „az alázatosnak nem áll ellene Isten, a kevélynek igen”. Ezek kevélyek voltak, nem hitetlenek. Tudták és látták Isten ígéretét, csak nem akarták a munkát, nem akartak harcolni! Isten amikor tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígér, az annyit jelent, hogy ott sok növény és vágómarha van, s neked meg kell művelned azt a földet, hogy áldások legyenek, hogy a tehén tejet adjon, ahhoz kellenek a növények is és kellesz te is. Az áldás nemcsak mindig ingyen van! Tejjel-mézzel, örömmel és marhával, azaz oltárra való áldozatod lesz! Nem azt jelenti, hogy beindítod a tejipari vállalatodat és örömködni fogsz, hanem „Menj, harcolj, mert neked adtam, s ott neked feladatod van, hogy legyen mindig áldozat, mert én ígértem, hogy lesz tejjel-mézzel folyó Kánaán!” A méz jelzi, hogy virágos lesz a rét, lesz termőföld; a tej jelzi hogy az állatoknak lesz bőséggel mit enniük, telve leszel örömmel és lesz bőven áldozatra való! Ha valaki nem fogadja el azt, hogy „áldozat”, akkor nem jut be sose az ígéret földjére. Az áldozat nem humanista módon folyó áldozat, hanem bűn- és hálaáldozat, és mindaz, ami ott van az oltáron – lesz bőven! Ha elfogadod Isten akaratát, úgy, mint a kutya hűséges vagy, úgy mint Hóseásból Józsué lett, azaz hiszel abban, hogy Ő az egyetlenegy üdvösség, akkor az Isten ígérete, hogy lesz mindig az oltáron megbocsájtás és háladás! Ezt szoktuk mi elutasítani! A nép zúgolódásának a büntetése Istentől jött, aki azt mondja, hogy „Aki elutasítja az Én akaratomat, aki hűtlen,  azt nem tudom mindabban részesíteni, ami a tejjel-mézzel folyó Kánaán!”

14:30-33: „És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek, őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megútáltatok. A ti fiaitok pedig, mint pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemészetnek a ti holttesteitek e pusztában.”

A hűtlenek és más üdvösséget keresők nem mennek be az Ígéret Földjére, Isten húz egy vonalat ma is! Aki nem fogadja el Isten ígéretét, pedig tudja és látta, az nem egyszerűen bűnös, hanem lázadó, mint ahogy az a tíz is lázadó volt és a lázadásnak van következménye, s folytatódik a következő generációban! A lázadásból kell egy tisztulás, mindaddig, amíg az egész népre nem lesz jellemző Káleb (a hűség) és Józsué (egyedül Ő az üdvözítő) szellemisége.

„A ti kicsinyeitek bemennek”. Az, aki elbukott a hűtlensége által, aki másban látta az üdvözülését, aki engedetlen Isten akaratának, nem fogadván el Isten ígéreteit azok fiai mennek be, azaz az újjászületett emberek! Az, aki benned volt lázadó, aki megtagadta Isten dicsőségét, s nem fogadta el Isten akaratát, annak egy lehetősége van arra, hogy mégis bemehessen a Kánaánba: Krisztus váltságműve által a magad fia lehetsz, ahol Krisztus szül téged meg! Lehetsz egyszerre a múlt és a jövő, aki nem megy be a Kánaánba, és aki újjászületve mégis bemehet! A kegyelem ajándékaként az engedetlenségre van bocsánat, a lázadónak van bocsánata, de csak egyetlenegy bocsánata van, méghozzá az újjászületés! Az nem mehet be Isten ígéretébe, aki Istenhez nem hűséges! S ennek számtalan formája létezik: embertől várjuk a megoldást, ahhoz az emberhez csatlakozunk, aki többet ígér, s jobb üzletnek tűnik...lehet az a pásztortól kezdve a szeretőig bárki és bármi, s mivel odacsatlakoztál, nem mehetsz be az Ígéret Földjére! De a ti fiaitok bemennek – de nem magadat kell reprodukálni, hanem neked meg kell halnod, hogy egy új mehessen be! Újra kell kezdened az életedet, de nem te, hanem a fiaid! A hűség és Isten üdvössége megmarad, Káleb és Józsué megmarad, mert Isten megtartotta ezt a kettőt, a folyamatosság megvan, de Isten országa csak azoké, akik hűségesek Őhozzá és az üdvösség birtokában vannak, mert egyedül az Ő kezében az üdvösség részesei.

„A ti fiaitok pedig ...negyven esztendeig szenvedtek” De ez a pusztai út annyit jelent, hogy mégis bemennek! Amikor hűtlen voltál Istenhez és bármi egyházi, emberi vallásban hittél és nem fogadtad el, amit Isten adott, annak nincs folytatása, de egy új folytatásához viszont végig kell járnod a pusztát, végig kell járnod azt, ami a választott nép életében történetként folytatódik: Izráel útját a pusztában, azt a negyven éves körbenjárást, mert valamikor hűtlen voltál és nem voltál Kálebhez vagy Józsuéhoz hasonló! Te, aki tudtad Isten akaratát és mégis megtagadtad, nem mehetsz be! Isten akarata ott van az Ő Igéjében, törvényében, az Ő bizonyságaiban, ígéreteiben, Isten Igéjének a hármasságában minden ott van. Ha te elvetetted Isten Igéjét, akkor újjá kell születned, mert lázadó vagy! Mindegy, hogy Egyiptomból jöttél gyülevészként, érdekből, vagy elbuktál abban, amiben Mirjám is elbukott, hogy „vagyok én valaki”. De jöhet belülről is a támadás, nem kell a harc, nem kell a pusztai út, dolgozni nem akarok, Isten amit ígért, azt azonnal meg akarom kapni... a megtérés után nem vezet az út egyből a Mennyországba! A megtérés után a Kánaán van, a tisztulás, a szabadulás és sok minden más! Amíg a földi életedet itt nem hagyod, addig folyamatosan a kánaáni tisztításban vagy, hiszen újra minden irányból jönnek a támadások, amálektől, moabitáktól stb. Nem elég, hogy megtisztítottad az életedet, kintről is jönnek a támadások, amelyekkel fel kell venni a harcot, és még építkezni – mennyi minden van a választott nép életében. Van kegyelem, hogy újra hűséges legyél ma! Hálát adhatsz Istennek Krisztus váltságművéért, mert különben már rég meghaltál volna. Van kegyelem arra, hogy ne mást üdvözítsél, hanem az egyedüli üdvözítőt áldjad Isten előtt, hogy köszönöm, hogy megváltottad az életemet és itt állhatok Isten előtt! Te vagy Krisztus bizonysága Isten előtt – ezt sose felejtsd el – de ha te máshol vagy, akkor nem mehetsz Isten elé, nem tud Ő odavinni, nincs üdvösséged, mert mást üdvözítesz, mást szeretsz, mást istenítesz (még ha az a más te vagy, akkor is).

 14:24: „De az én szolgámat, Kálebet, mivel hogy más lélek volt vele, tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.” Aki hűtlenné lesz, aki mást üdvözít az egy másik szellem, s abban a tíz törzs képviseletében más szellem volt: vallási, világi, gyülevész, mirjámi szellem! Ez mind Istennel ellentétes szellem! Van, amikor az ember a bűnben esik el, de van, amikor a szellem irányítja. Van, amikor nem szabad attól a szellemtől, és talán maga is szenved, hogy nem tud mást csinálni, mégis mást csinál, miképpen a Szent Szellem is irányít, hogy nem tudok tenni, de mégis másképp teszek. Nem tudok bűnözni, mert a Szent Szellem nem engedi, de van egy másik szellem, amelyik azt mondja, hogy „márpedig lázadjál!”, mondd az igazra is azt, hogy „nem kell!”. A tíz kémnek nevezett felderítő az igazságra mondott nemet, s aki az igazságra mond nemet, az másokat tesz tönkre! Az a tíz ember tíz törzset tett tönkre, egy generációt tett tönkre! Az én engedetlenségem és Isten elleni lázadásom családot, közösséget tesz tönkre, Krisztus Testét rombolja. Ha a zsidóság az elhívását nem fogadja el, akkor a zsidóság issza ennek a levét és generációk szenvednek most is az engedetlenség végett, mert sokba kerül, fáj, kellemetlen zsidónak lenni; „nem akarok még egy holokausztot”, „nem akarok harcolni”, „jól elvagyok a pusztában, ahol senki nem vesz észre”. Hány ilyen elbújásunk van Isten akarata elől? Ne félj, mert a félelem elvisz a hitetlenségig! Ne isteníts mást, mert akkor más isten, más szellem lesz, s itt van a születés és az újjászületés kérdése: született egy nép arra, hogy Isten ígéretét betöltse, de újjá kellett születnie a népnek, hogy be is menjen Kánaánba. Megszülettél, s Isten megmutatta, hogy miért, minden egyes ember tudja, hogy mit adott neki Isten, csak nem fogadja el. Egyre inkább nem fogadja el a világ, de mégis van kegyelme ennek a világnak, ha újjászületik! Ez a világ már rég nem élne, ha Isten ezt a kegyelmet nem adta volna Krisztus által, a lázadás már rég legyűrte volna mind a zsidókat, mind Krisztus Testét is.

Káleb és Józsué Isten Szellemében jártak, s Isten Szellemére az a jellemző, hogy rámutat Krisztusra, hogy Ő az egyedüli üdvözítő! Isten Szelleme rámutat arra, hogy a hited legyen hűség is, s Ő a hitet hűségessé teszi, megerősíti, hiszen Isten adja a hitet is, az üdvösséget is. Isten adja neked a hűséget és a hitet! A hit az hívség, hűség! Ha nincs hited, akkor nem vagy hű, ha nincs hited Istenben, akkor másban hiszel és más szellemiség uralja az életedet, Isten ígéretében csak Káleb és Józsué hitt, a többiekben más szellem volt. A Sátán is tudja, hogy van Isten, van Mennyország – a hit más, mint vallásosnak lenni vagy tisztában lenni azzal, hogy Isten tud cselekedni! A hit ennél több! A hit cselekedet! Elmegyek, elfogadom és Istenről és az Ő akaratáról teszek, mondok bizonyságot. Egy hívő embernek is ez az élete. Először jön a világi emberünk, aki nekiáll tornázni, hogy „minek nekem ez az egész”, „jobb volt ott az uborka”, „hol találok én társat, milyen könnyű a világiaknak, elmennek a dizsibe”, s a későbbiekben megint jön, hogy nehogy engedelmesnek kelljen lenni, de nem Istent merészkedem megtámadni, hanem „Ki ez a Mózes?”, „Mi ez a Biblia, hát van még helyette száz másik könyv”, „Ki írta ezt?”, egyáltalán „Eredeti-e, jó-e a fordítása?”, „Pont ezt miért találták ki?”, „Miért mondták, hogy ezt kell olvasni, amikor emellett van ugyanolyan 200 írás?”, „Miért kell zsidózni?”, „Miért kell beszélni a törvényről? Hát egész más törvény van az utcán!” S húst akar a nép... jön a kívánság! Erre Isten: Jó, enni fogtok húst! Igaz, hogy hányni fogtok, de egyetek! De mikor az Ő akaratát valaki meg akarja másítani, akkor attól leprásak leszünk. Azért vannak rajtunk hullafoltok, leprás részek, mert nem fogadjuk el mindazt, amit Isten adott. Megmondták neked, nem fogadtad el az Igét, vagy valakinek a bizonyságát, s elhalt az a rész. Lett rá volna orvosság: Isten Igéje, bizonysága! S mikor Mirjám és Áron zúgolódása után ez a tizenkettő elindul, akkor ott a belső támadás: „Igen, láttam, na de kell nekem ez a hívő élet?!”, „Itt harcolni kell...”, „Olyan nehéz ez az élet”. „Nézzük meg az árfolyamot, mit kell itt imádkozni”, „Mit kell itt harcolni, hogy törvényszerűen éljem az életemet, hát olyan szépen lehet nagyvonalúan élni Mercedes-szel, palotában...”, „Nagyon szép dolog, amit Isten ígért, így is van, de nem az enyém”. Hihetetlen nagy baj, mert mi is így kezdjük „hát láttuk az óriásokat”, mert lesz üldöztetés, még ijesztgetik is egymást – sokszor ez a hívők kenyere – hogy „itt a világ vége, Armageddon”, s még ki is nagyítják az Anákot. „Nem kell ez nekem”, „Az nem az én utam, amit ő él” – a tíznek valóban nem ez volt az útja, de ki kapta meg a kánaáni belépőt?! Fájdalmas ez, mert ők is a testvéreid! Fájdalmas, mert egy nép, egy apától, egy hitben! És mégiscsak kettő megy be. „Köszönöm Istenem, de ezt add oda másnak!” Se a törvény, se az igazság, se az ígéret, köszönöm szépen, nem kérem, nekem van egy keresztem, az alá állok, és nem esik be az eső. Isten megítéli a szívünket. Az ígéret nem arról szól, hogy jutalékot kapsz. Az ígéret harc, ahol Ő a győztes, nem én, mert ha nekem kellene győzedelmeskednem, akkor úgy lennék, hogy küldjél inkább egy nálam erősebb csapatot, de engem hagyjál ki ebből, mert fáj is, hogyha lőnek, meg ha eltalálnak.

Hol a te hited a hűséggel? S hol van a nagy emberekbe vetett bizalmad, vagy önbizalmad, amely lecseréli, csökkenti azt, ami az üdvösséged egyedül Krisztusnak adja, hogy Ő valóban téged vigyen bizonyítékként Isten elé, hogy „megtörtént”. Az üdvösségnek tanúja, bizonysága vagy-e? Isten mindig kiküld bennünket: megmondtam, nézd meg, tőled függ. Tőled függ, hogy hűségesen mész a hitben, miközben ott van a szívedben, hogy „Ő győzött, Jehosua!” Nem Hóseás az üdvösség, hanem Ő! 

Igen, bemegyek a helyre, bemegyek az ígéretekbe, de kijelentem: „Ő a győztes, nem én!” Ez az ígéret lényege, hogy még a bemenetel előtt, az elfoglalandó hely határánál már kimondod, hogy „Őnélküle nem megy, de Ő a győztes”. Józsué már megvallotta Krisztus győzelmét, ami nem helyettesíthető be, cserélhető le más győzelmére! Nem te fogsz győzni, te nem vagy senki! Ott vannak az óriások, de ott van Isten ígérete is. Ott vannak azok a szőlőfürtök, de azért be is kell menned! Majd ha lakod azt a földet, azaz amikor majd ott dolgozol. Neked kell a hívő életedet, fizikailag-lelkileg-szellemileg a növekedésedet megélni. Majd ha bemész és lakol ott, elfoglalod és élsz benne!

Szkennelni kellene az életünket, mennyi de mennyi világi van bennünk! „Jobb volt néha a kocsmában könyökölni”, „jó volt kiüvölteni magamat egy jó meccsen”... Melyik fronton kísért a világ? De tartozhatok egy családhoz is: „Jobb volt a mamával és a papával, mint ebben a házasságban” – az a házasság nem fog megtörténni! Egy házasságon vagy egy közösségen belül is: „mit akarsz te?” Ez nem egységet és kiegészítést jelent, hogy Mirjám, Áron és Mózes tudja, hogy mi az ő dolga, hanem egymással szembeni el nem fogadásról szól a történet! Ha nem fogadod el a másikat, a közösséget megítéli Isten, akár emberrel való, vagy nagyobb méretű közösséget, vagy akár Krisztus Testét.

El tudod fogadni a másik embert úgy, ahogy van? Férfinek, nőnek, feleségnek, szolgálónak? Mert ha nem, akkor meg leszel ítélve, mert Istennek fontos, hogy az Ő ígérete beteljesedjen. Fontos az, hogy egy férfi házasságban legyen, mert nem engedi kísértésben, bűnben lenni. Fontos az, hogy a Isten Krisztus Testére adott ígéretei beteljesüljenek és Istennek minden emberre van ígérete, elrendelt terve. Nem biztos, hogy valami a te feladatod, az se biztos, hogy egymás mellé leszünk rendelve, de akkor is elfogadom és nem támadom xzy gyülekezetnek a szolgálóját, mert neki ott a helye, az ő felelőssége és elszámolása Isten felé, hogy ő mit csinál, és én nem fogok fölémenni, lefikázni és fölaljnározni sem. Egy házasságon és egy közösségen belül is ezzel jönnek a bajok: „kicsoda ez a Mózes”, s nem Mózessel van a baja, hanem azzal, hogy mit akar Isten, és mivel Istenhez nem nyúlhat hozzá, hát hozzányúl az emberhez,  gondolván azt, hogy Mózest kiírtva Isten törvényét nem hozza senki! Tévedés! Isten törvényét senki nem fogja kiírtani, mégha Mózes meghal, akkor sem! Isten törvényét, még ha egy közösség meghal, akkor is fogják beszélni Budapesten! És Krisztus Teste is fog működni, akkor is, ha bárhol, bármi is lesz! Ember, térj észhez, mert reménytelen eset úgy elutasítani Istent, hogy emberbe rugok! Ráadásul, ha igazán hívő az az ember, mint ahogy Mózes, akkor még ő fog érted imádkozni, s ő mondja: „Isten, ne bántsd már, mert tudom mint ember, hogy milyen a másik ember”. Hol vagyunk mi, mint házasság, közösség vagy Krisztus Teste? Szabadok vagyunk attól, hogy visszasírjuk a régieket (lásd: gyülevészek)? Bennünk van ez a gyülevész nép rendesen! „Csak jobb volt a mama főztje!”, „Az apukám jobb volt a férjemnél!”, „Az előző feleségem ebben, a másik abban jobb volt” – mindig hozzuk magunkkal a régit! Légy szabad és tiszta, mert egyébként a házasságod nem fog működni! Nem viheted be az Isten által megszenteltbe azt, ami volt, se a gyülevészt, se a „vagyok valakit”, se azt, hogy „úgy csinálom, ahogy akarom”. „Tudom, hogy mi Isten ígérete, a szőlőt köszönöm szépen, finom és nagy, hazaviszem, de a többi az nem kell.” A szőlő – a bor gyümölcse – az öröm az kell, de az óriások, azok sok szolgálat, feladat, odaadás, harc, azok nem kellenek! Tudod hány ilyen gyülekezetet tudnék megnevesíteni?! És ők nem Isten akaratában járnak.

Isten nekünk is megmutatja, hogy mit ígért, ebben dönthetünk, hogy akarjuk vagy nem akarjuk. A kísértéseinket, a visszahúzó erőket Isten kitisztítja, megszűnteti, vagy bűnbánatra késztet. A tizenkét kiküldött után csak akkor lesz két kiküldött az életünkben, mint a Jerikói látogatás idején, ha a tizenkettőből a kettő megmarad, s új kezdet van. Isten a nagy dolgokat, mint Jerikót, csak akkor tudja lebontatni veled, csak akkor tudsz győzedelmesen túllépni, átmenni azon a jerikói nagy akadályon, ha először a tizenkettőből a kettő valamelyike vagy, különben te hiába mész neki annak a nagy problémának és bajnak, amely az utadat állja, míg nincs felhatalmazásod arra, hogy az megoldódjon, s kinyíljon előtted az út (még akkor is, ha már majdnem bent vagy). Annak a kettő leszármazottjainak, annak a kettő kiküldöttnek, akik már valóban felderítők voltak, nekik van lehetőségük legyőzni Jerikót, akik valóban be tudtak menni Kánaánba, újjászületettként, Józsuénak és Kálebnek van lehetősége a nagy problémát, a nagy akadályokat Isten erejéből lerombolni.

Így kezdődik a hívő életed: belépsz, s mindjárt szemben találod magad Jerikóval, de ha nem fogadod el Isten akaratát, a Kánaánt, akkor te Jerikót sohase fogod tudni legyőzni – de nem is akarod legyőzni! Ott akartál maradni a pusztában, nem fogadtad el Isten akaratát! Isten akaratának az elfogadásakor Isten megmutatja neked a te Jerikódat, és megmutatja, hogy győzni fogsz, mert te hűséges voltál és Ő győz, mert Ő az üdvözítő! Őt lehet üdvözölni és áldani azért a jerikói győzelemért! Az első tizenkét kiküldetés, a második a kettő kiküldése. Ha a tizenkettőből a tízbe maradtál, akkor nincsen győzelem, még bemenetel sem. Azonban az új generációnak van lehetősége meglátni Jerikót, ez az első győzelem! Mindenkinek van egy Jerikója, a hívő élet mindjárt a nagy ütközettel kezdődik, s Isten a nagy ütközetben mutatja meg magát: „Én vagyok az üdvözítő, Én adom az üdvösséget, nem a te eszed erőd és egyebek! A te hűséged nem más, mint a hit megerősítése, hogy hittél Énbennem!” A tíz küldött nem ment be, kettő bemehetetett, és az újak mentek be! Az új generáció, amely benned megszülethet, amikor a régi hitetlen és engedetlen meghal, és helyette megszületik Krisztus gyermeke, az bemehet! Aki hitben születik meg, hűséges a Királyhoz, mert tudja, hogy a Király által és érte van az ő üdvössége! Be akarsz menni vagy kint akarsz maradni? Lehet a száraz pusztában körbejárva ropit enni – mert hát vallásos módon csak kapok valamit, de az nem az örök élet, csak legfeljebb egy fenntartó adag! A legrosszabb állapotok egyike azé a tíz törzsé, se kint, se bent – a pusztában maradtak még a csontjaik is!

Meg akarsz halni a pusztában vagy élni akarsz Kánaánban?

HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2013 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat